Make your own free website on Tripod.com

[Navigáció az oldalaimon]

Galéria > Rax


2002 júniusában jártam másodszor a Raxban. Ezúttal egy zaccosabb klettersteiget tűztünk ki célul. Béla barátom és jómagam képeiből látható itt néhány darab.

Bélával éppen csak túl voltunk a Hochgolling 1800m szintet követelő megmászásán, Mártika pedig egy Velencei-tó átúszáson, mikor szombat éjszaka befutottunk a Höllental kaiserbrunni parkolójában kialakított szabadkempingbe. Némi eső után napfényes reggel köszöntött ránk.

A terv a Königschusswandsteig extrém ferrata ill. opcióként a szomszédos, valamivel mérsékeltebb Haidsteig. Az ajánlott Griesleitenhof melletti parkoló helyett javaslatomra Grossauból indultunk neki, ami nemcsak plusz 100 méter szintet jelentett, de több ponton tévedésnek bizonyult a továbbiakban. Itt a legelők mellett sétálva, legfeljebb még csak a felhők miatt aggódhattunk.

És ami a térképről egy vidám erdei sétának tűnt, az egy dzsungelharcnak bizonyult. A csalánosban pedig a rövidgatya nem rulez.

Aztán az úton keresztbe dőlt fák miatt szitkozódtunk, és emlékeinket felfrissítvén a gázos szakasz túloldalán, ezúttal figyelmesen is elolvastuk a táblát, ami kerülőutat javasol.

Egyre magasabbra hágva már barátságosabbá vált a terep.

Végül kibukkantunk a fal tövénél. Már csak az út kezdetét kellett kisilabuszálni a www.bergstein.at internetes oldalról kinyomtatott papírjainkból.

Egy osztrák parti ért be minket, akik a Haidsteigre készültek. Rövid disputa után mi is ez mellett az út mellett döntöttünk. A turistaút mellől is látható vaslétra megközelítése jó bemelegítésnek bizonyult.

A fal alatt sisak, beülő, klettersteigfék került mindenkire, majd három mondatban felvázoltam a hasonló utakon még nem járt társaimnak a via ferrata mászás alapszabályait.

Az első szakasz rögtön egy fémlétra volt, oldalán egy rögzített acélsodronnyal.

Ezt követte egy C/D fokozatúra jelölt falacska, itt elszálltak az illúzióim, hogy úgy megyek végig, hogy nem kapaszkodok vasba. A lépések, fémszögek, és az acéldrót segedelmével viszont könnyedebbé vált a téma. Aki itt az elején nem pattan le, az már kinyomja az egészet.

Aztán belazult az út és kevésbé meredek emelkedőkön drót mellett jutottunk fel egy kisebb platóra, ahova beágazik a Haidsteig régi útvonala is. Egy apró séta, majd egy traverz a létráig...

... ami nincs drótkötéllel biztosítva, de a kantárokat a két oldalon felváltva beakasztgatva biztonságos a mászás. Valaki kötélbiztosítással jöhetett, mert ottfelejtette a csavaros karabínerét. Talán nem vagyunk igaz szittya magyarok, mert otthagytuk :)

Egy traverz és egy kis emelkedő ismét felvitt egy apró placcig, ahonnan az út legnehezebbnek (D fokozat) jelzett része következett - egy szűk kéményben kellett felmászni úgy 15 métert, egy helyen még létra is a segítségünkre volt. Ez a szakasz is inkább annak lehet nehéz, aki alkatánál fogva beszorulhat.

Némi kis ide-oda csalinkázás a falon majd ismét egy tetőre jutunk fel, ahol Szűz Mária igényes szobra alatti a ládikóból a 'csúcskönyv' is előkerül. Gyorsan össze is állunk egy fotóra.

A befejező szakasz már jutalomjáték. B fokozatú kötélpályán, szép kilátás mellett kapaszkodunk fel a Rax fennsíkjára.

A mikrovilágban pedig echte havasi gyopár, és hegyikecskedrazsé.

Hálásak vagyunk az időjárásnak, hogy a szürke felhők ellenére nem kaptunk esőt a nyakunkba. Boldogan faljuk be nápolyikészletünket, isszuk meg a 'csúcssört'. Na meg a csúcsfotó sem maradhat el.

A rutinosak ilyenkor indulnak a Neue Seehütte felé, majd tovább le a parkolóig, de mivel mi máshonnan indultunk vár ránk egy séta a Preiner Wand, a Hohe Kanzel érintésével az Ottohüttéig. A Höllental túloldalán a Schneeberg magaslik. Lenyomunk egy méregdrága kólát, és egy ízületgyilkos lejtmenet és némi csalános kaland után megérkezünk Gossauba a kocsikhoz.