Make your own free website on Tripod.com

[Navigáció az oldalaimon]

Galéria > Magas-Tátra


2003 március végére ütemeztünk be egy Hoverla túrát, ami egy ukrán vámos bige bürokratikus keménykedése és megvesztegethetetlensége miatt a B-tervbe ment át, egy téli Vöröstorony mászásba. Társam Miklós volt, aki szintén ezerrel fényképezett, és szintén 'honlapos' ezért itt csak a saját képeimből válogattam. Az övéi itt lehetők fel.

Ótátrafüredről (Stary Smokovec) startoltunk, és a sikló helyett a nem kevésbé sikamlós lejegesedett turistaúton és szánkópályán sétáltunk fel a Tarajka (Hrebienok) vendéglátó egységeihez.

Itt bepumpáltunk egy korsó sört, majd a Lomnici csúcs irányába nekivágtunk az erdőnek.

A piros, majd a zöld jelzésen a Kis-tarpataki völgyben folytattuk. Az út jól ki volt taposva, néhány turista bóklászott szembe, ill. két fakír küzdött a Lomnic egy gázos áthajló tábláján.

Napi célunk a Téry menedékház (Tériho chata) még némi emelkedőt jelentett. A botok által kijelölt téli útvonalat követve sétáltunk fel a baloldali hólejtőn, majd tovább jobbra a völgyet határoló sziklatömbre. A házban a hétköznapnak megfelelően pangás volt. Főzőcskéztünk meg dumálgattunk egy sort.

Másnap a 300SK-ban foglalt reggelit költöttük el, majd szemrevételeztük fő célunkat a Vöröstorony hágót (Priecne Sedlo 2352m) és a fölötte levő Vöröstorony csúcsot (Siroka Veza 2461m).

A hágóba vezető út nyáron állítólag lánccal biztosított ösvényen megközelíthető, télen egy meredek hólejtő, melyen meglepően jól haladtunk a hágóvasak és csákány segítségével.

A hágótól még egy szikláig elcipeltük a hátizsákot, ahol azt biztonságba helyeztük és elköltöttük tízórainkat.

A csúcsra vezető út nyáron egy II-es sziklagerinc, nekünk persze ismét a hólejtőn balettozás maradt. A tetőről kiváló kilátás nyílt a környező csúcsokra és a lengyel és szlovák oldali kisebb hófödte buckákra is.

Lefele kitaláltuk, hogy az araszolás helyett, ahol tudunk csúszunk lefele a hóban. Miklós nem teljesen saját szándékából elég hamar eleget tett az elhatározásnak, amint látható sikeresen megfogta magát.

A sziklánál magunkra kaptuk a hátizsákot, majd ezerrel lecsúsztunk a Nagy Tarpataki völgy irányába. Szenzációs élmény volt! Miklós emlékei alapján sétáltunk a hegyoldalakban tovább a Rabló házig (Zbojnicka chata). A nemrégiben felújított ház európai viszonylatban full-extrás (eletkintve a WC-től) - ÖAV igazolvánnyal 252 SK-ért használhattuk a főzőt, a háló iszonyat tágas, plusz reggeli.

Egyik hálótársunk egy lengyel fotómániás pali volt, aki este teledumálta a fejem, hogy a hajnal fényei páratlanok. Digit gépemen keresztül ennek csak töredéke élhető át, de talán átjön valami a napkeltét megelőző túlvilági derengésből...

... a gerinc mögül kibukkanó nap erejéből ...

... ami percről-percre hatalmába keríti a völgyet végigzongorázva egy sor színárnyalaton.

Reggeli után még vetettünk egy búcsúpillantást a Vöröstorony csúcsra.

Majd a kitaposott úton legyalogoltunk vissza a civilizációba.

Az helyi policáj még marasztalt egy darabig, de némi futkosás meg a karhatalommal való vidám csevegés után 1000SK ellenében távozhattunk.

A Tátra azonban még hosszan integetett utánunk - hamarosan visszatérünk.