Make your own free website on Tripod.com

[Navigáció az oldalaimon]

Galéria > Zempléni-hegység - Babuchiri emléktúra


2003 januárjában Ausztriát a lavinaveszély, hazánkat a történelmi hideg jellemezte. Ugyan a Mátrai hőerőmű meghasalt a minuszhuszon fokos hidegben, de nem a mi túrakedvünk. Négynapos Zemplén túránkat Babu Chirinek, a kőkemény serpának szenteltük.
A továbbiakban egy kis válogatás Cseke és jómagam képeiből.
A GPS csaknem végig ketyegett a hátitatyóban. Térképre pofoztam a nyomvonalat, a háromszögek a táborhelyek, a piros vonalnál meg kifogyott az elem, és kézzel karcoltam be az utat.


Mogyoróskáról indult a túra, a száz tonna hágóvas meg jégcsákány helyett ezúttal kajával tömtük meg a zsákokat. A nap a Regéci várat ragyogja be.

Az OKT útvonala még ment, a piros jelzés is, de a sötétedés után a piros négyzet helyett erdészeti utakon kóvályogtunk. Mikor ebből elegünk lett egy tisztáson tábort vertünk. Éppen csak a nap nem sütött ide reggel.

Másnap GPS alapján beirányoztuk Óhutát, amikor elfogyott az optimális irányba vezető út, nekivágtunk az erdőnek.

Reggel a hideg miatt kapkodósra vettük a sátorbontást, a kajálást így egy már napsütötte tisztáson ütemeztük be.

Végül a műút előtt 30m-el meglett a piros négyzet, itt már a faluba caplatunk befele.

Ha már úgysem volt szerencsénk a jelzésekkel, önként bevállaltunk egy jelzetlen erdei utat. Az elején még terepjárónyom is volt, utána meg szűzhó. Láttunk őzet, vaddisznót.

A Mlaka réttől letúrt sztráda mentén kanyarodtunk nyugatnak, ezúttal nem hagytuk sötétedés utánra a táborverést. Valamilyen megfontolásból nem benn főztünk a sátorban, hanem kinn toporogtunk a hidegben. A forraltbor azért ismét segített.

Másnap tovább a sztádán, a tarvágást a megmaradt erdő szélső fái sem bírták viharilag.

Az estét a Regéci Várban terveztük tölteni, ezért levágtunk a zöld jelzésen a sűrű fenyvesbe.

A Rákóczi-kőnél főzőcskéztünk egy sort, aztán 3:1 arányban leszavaztuk a regéci kocsmázást, és ismét egy erdészeti úton céloztuk meg a várat.

Sötétben érkeztünk meg, alattunk pislákoltak a falu fényei, mi meg a sátor védelmében hallgattuk a Szabó Családot, meg nonstop főzőcske keretében próbáltuk az összes befagyott kajánkat emészthetőre melegíteni és elfogyasztani.

Két sátrunk a végvári vitézek egykori lakóhelyén. A sátor körül nyomokat fedeztünk fel reggel, hisszük, hogy Babu Chiri egy róka képében látogatott meg minket az evilágon, és elégedetten nyugtázta, hogy él még a romlatlan hegymászószellem.

A csapat a túra végén: Cseke, Bóna Gringó, Lud, Gabibá

A Napkelte turistaházban még bevállaltunk egy bablityót, meg némi rántott cuccost, aztán a bárban egy fröccs mellett megnéztünk egy fél epizódnyi Vad Angyalt.