[Navigáció az oldalaimon]
Európa > Alpok > Dolomitok
Marmolada - Tofana, 98 július

Előkészületek

Régi terv volt a Dolomitok legmagasabb csúcsának - a 3342m magas Marmoládának a megmászása.
A fő ötletadó természetesen Benedek István volt, akinek ifjúkori alpesi csavargásait leíró könyve felhívta a figyelmet erre a szép környezetben elhelyezkedő csúcsra.
Maga a hegy formailag leegyszerűsítve egy hatalmas megbillent dolomitlemez, az északi lankásabb oldalán egy széles gleccserrel, a déli oldalán pedig leszakadó falakkal. A csúcsmászásra két megvalósítható lehetőség kínálkozott:
- Északról a Fiaccioni menedékházig, majd onnan a gleccseren és egy rövid sziklás kapaszkodón át a tetőre
- Északról a Fiaccioni menedékházig, majd nyugat felé kerülve egy nehezebb, biztosított sziklagerincen a csúcsig
Így vagy úgy, egy teljes napot szántunk a mászásra, plusz egy nap tartalék az időjárás miatt, meg még kettő az oda- és visszaútra.


A megközelítés

A Bóna, Gabibá és jómagam alkotta csapat Bóna Renaultjába zsúfolódva vágott neki az útnak csütörtök délután.
Este egy osztrák autópálya-parkolóban aludtunk, péntek kora délután érkeztünk meg Cortina d’Ampezzoba. A helyi mászóboltok megtekintése után indultunk tovább a Marmolada felé, hogy a Fedaia-tó mellett felüssük táborunkat.
A Falzarego hágón megállva a kocsi okádni kezdte a gőzt, s ami még rosszabb, valami relytélyes helyről egyfolytában csöpögött a hűtővíz. A másnap délelőtt ennek megfelelően egy szervízben telt el, ahol - igen olcsón - kicserélték az eldurrant csövet. Az előrehaladott idő miatt a nap hátralevő részére egy "via ferrátás" túrában állapodtunk meg, amelyhez helyben megvettük a szükséges klettersteig-féket.


Tofana di Roses

A délután három órás indulás már eleve nem kecsegtetett sikeres csúcsmászással, tekintve az 1400m-es szintkülönbséget, lelkesedésünket azonban ez nem csorbította. Egy műúton másztunk fel 1800m-től 2200m-ig, ahonnan egy lankás út vitt fel a a hágóra.
A túloldalon forrás, zöld mező és katonai bunkerek fogadtak, röviden kitűnő táborhely lehetősége.
Egy morénalejtőn kapaszkodtunk fel a hegy oldalába, ahol két dolomitréteg határán kialakult teraszon sétáltunk tovább 2-300m magasságban. Ezeket az enyhén lejtős szakaszokat váltották a II-III nehézségű függőleges acélsodronnyal biztosított szakaszok. Itt arra kellett csak figyelni, hogy egy karabíner mindig be legyen akasztva, és ez ne legyen ugyanazon köztes pontok között, mint az előttünk mászóé.
Hét órakor visszafordultunk és sötétedésre le is értünk a parkolóba. Estére átvonultunk a Fedaia tó mellé, ahol egy parkolóban töltöttük az estét nem messze a felvonóállomástól.

pihenő a hágón sziklamászás a Tofana erkélyén


Marmolada

Reggeli optimista hangulatunkat hamar beárnyékolta az a leereszkedő felhő, ami 100-200m-re csökkentette a látótávolságot. Ennek megfelelő komótossággal reggeliztünk meg és vackolódtunk össze. Tíz óra körül indultunk el egy gusztustalanul köves ösvényen a Fiacconi menedékházhoz. Egy óra múlva már elértük a gleccsert, itt felvettük a hágóvasakat és bekötöttük magunkat. Az idő közben kitisztult, így érszrevételezhettük, hogy a kevés csapat, aki még felfelé halad, mind előttünk van. Ez csak az miatt volt gond, mivel a sok vezetős parti lefelé szánkázva tönkrevágta a nyomokat. Lassan, ütemesen másztunk felfelé az úton amely tarkítva volt pár mély hasadékkal. Ezeket vagy átugrottuk, vagy méter széles hóhídon sétáltunk át rajta.

a Marmolada gleccser és csúcs a gleccser

A gleccser végén egy sziklapárkányhoz értünk, ahonnan egy II nehézségű út vitt fel a gerincre. Kitűnő fogásokon és lépéseken kapaszkodhattunk fel a vályúban. A felfestett nyilaknak közük nem volt a mászás és ereszkedés irányához, ezért folyamatosan akadályoztatva voltunk a percekig ereszkedő vezetett partik által.
Végül felértünk a tetőre, ahol egy enyhén lejtős havas szakasz vezetett a csúcsig. Az idő hihetetlenül jó volt - enyhe szellő, kitűnő kilátás. Hamarosan felértünk a csúcsra (3343m), amelyet egy sziklás részen felállított kereszt jelzett. A csúcssör és a csúcsfotó után a közeli Punta Renia menedékház (tuti téli szállás 10 főre) melletti padokon költöttük el kényelmesen több kilónyi uzsonnánkat, senkitől sem zavartatva. Megállapítottuk, hogy a nap legszebb Marmolada megmászása kétségtelenül a miénk.
Jó hangulatban kezdtük meg az ereszkedést. A gleccseren lefelé aztán mi is "síeltünk". Ebben és a felmenetelben is nagy segítséget jelentett a síbot.
Éjszakára visszaköltöztünk a Tofana alatti parkolóba, ahol aztán a közeli vályúban meg is fürödtünk végre.
Másnapra már csak a maradék kaja elpusztítása és a hazautazás maradt, a határon tarkítva egy kipakoltatással.

csúcsfotó csúcspanoráma

Az oldal képeiről (jobb gomb segítségével tekinthetőek meg nagyobb méretben) :
- Pihenő a hágón. Háttérben a Cinque Torre csúcsai
- Egy mászós szakaszon Bónával
- A Tofana erkélyén Gabibával
- Bóna és Gabibá sötétlenek a Fiaccioni menedékház mellett. Fenn középen a csúcs.
- A gleccserszakasz a sziklapárkányról nézve
- Csúcsfeeling (fotó, bámészkodás, Borsodi világos)
- Egy pillantás északra. A mászás mérföldkövei : a víztározó, a köves rész, a menedékházak, a gleccser, a sziklafal, a havas csúcslejtő és a csúcs sziklái a lábunk alatt.