Make your own free website on Tripod.com

[Navigáció az oldalaimon]
Európa > Alpok > Mont Blanc
Lepattanás, 1997 szeptember

Előzmények

Nyár végén terveztük megvalósítani az év számunkra legnagyobb kihívásának teljesítését, a Mont Blanc megmászását. A csapatot Mártás, Bóna, Cseke, Thomas és jómagam alkottuk. Eredetileg az olasz normál útvonalon gondoltuk végrehajtani a mászást, de aztán ezt tapasztalt hegymászókkal való beszélgetések után a francia Gouter-útra módosítottuk. A hiányzó felszereléseket összekunyeráltuk több forrásból, az útra pedig ismét bátyám VW Transporterét vettük igénybe. Az időpont augusztus végéről szeptember elejére csúszott át, az időjárás azonban még tartósan nyárinak bizonyult.

Mont Blanc

Közel egy nap autókázás után jutottunk el Chamonix-be, ahol felhőtlen idő fogadott bennünket, lehetőséget biztosítva, hogy saját szememmel gyönyörködhessek a fényképről már ismerős gleccserekkel, csúcsokkal. Az estét a Bellevue kempingben töltöttük el.
Másnap a Les Houches-ból felvonóval mentünk fel a La Chalette-re, ahonnan fogaskerekűvel a 2372m magasan fekvő végállomásig vonatoztunk. Itt kezdődött a tényleges túránk egy növényektől mentes köves útvonalon. A tömegnyomort elkerülvén a százemberes sor végére álltunk be, és egyenletes tempóban haladtunk felfele. Utunk lankás, szerpentines köves ösvényen vezetett, és lassan felértünk egy kisebb gerincre. Itt szemrevételezhettük a nap további részére tervezett útvonalat : A gleccser túloldalán a Téte Rousse menedékházat, a Nagy Kuloárt és a Gouter gerincet. A havon történő átkelés után a menedékháznál ettünk valamit, majd nekiindultunk az út legproblémásabb részének, az Aiguille de Gouterre vezető sziklás szakasznak. Havas úton kapaszkodtunk fel a kuloár traverz beszállásáig, majd egyenként a többiek figyelme mellett átsiettünk a másik oldalra. A következő sziklás szakasz enyhén meredek szerpentinben indult, de kis hátizsákjainkkal ez nem jelentett különösebb erőpróbát. Feljebb vált még meredekkebbé az út, helyenként fémhuzalok voltak biztosításként kifeszítve. A kézzel-lábbal mászás és a ritkuló levegő lelassította a tempót, a partik beérték egymást, ami további kényszerpihenőket jelentett.
Kora délután érkeztünk meg a Gouter-házhoz (3817m), ahol a hagyományosan nagy tömeg fogadott az étkezőhelyiségben. A főzősarokba vonultunk, és nekiálltunk összeütni valami ebédfélét. Hirtelen fejfájás tört rám, elszállt az étvágyam, és szótlanná váltam. A 2800m szintemelkedés éreztette hatását a szervezetemen, amelyet sikerrel csaptam be egy szem Panadollal. Negyed óra múlva ismét vidáman falatoztam, és cseverésztem a többi mászóval. Itt ismerkedtünk össze Dominikkal, egy fiatal lengyel sráccal, aki franciaországi vakációjába illesztette be a Mont Blanc megmászását. Az égen közben a cirrusfelhőket lassan gomolyfelhők kezdték felváltani, ami nem jó előjelnek bizonyult a másnapot tekintve. Meglátogattuk a világ leggusztustalanabb WC-inek egyikét, majd a barakkrészben lefeküdtünk aludni.
Hajnal kettőkor kezdett mozgolódni a sok mászó, felöltöztek, ettek valamit, majd a fémteraszt partik sokasága lepte el. A mi csapatunk is összeállt Dominikkal kiegészítve. Fejlámpák fénye mellett kapaszkodtunk fel a menedékház feletti tetőre, ahol rögtön hasznosnak értékeltem, hogy minden ruhám magamra vettem (tudniillik baromi nagy szél volt). Ütemesen haladtunk felfele a többi mászó között. A Dome de Gouter közelébe érve egyre több parti fordult vissza a felerősödő szél miatt. Egy spanyol társaság - akikkel szintén előző nap ismerkedtünk meg - viharról, meg a nyomok teljes hiányáról számolt be. Bár kitűnő erőben voltunk mindannyian és fűtött a vágy, kisebb vita után mi is a visszafordulás mellett döntöttünk. Közben a szél mellé még hóesés is társult, így érkeztünk vissza a Gouter házhoz.
Rövid alvás után összeszedtük magunkat és mivel reménytelenül rosszra fordult az idő a végleges visszavonulást választottuk. A friss hó ráfagyott a sziklákra, ezért ezen az átmeneti se nem sziklás se nem havas terepen hágóvassal a lábunkon tipegtünk lefele. A Téte Rousse magasságában már elviselhetővé vált az idő, csak a minden csúcsot beborító felhők emlékeztettek a reggeli ítéletidőre. Tovább ereszkedtünk a fogaskerekű majd a felvonó végállomásáig, végül a felvonóval jutottunk vissza Les Houchesba. Estére elkezdett zuhogni az eső, így a Les Drus kempingből nemcsak hogy a csodálatos névadó hegy látványában nem gyönyörködhettünk, de még a mikrobusz elhagyása is gyors bőrig ázással fenyegetett.
Másnap Chamonix utcáit jártuk be, vastagon elidőzve a hegymászóboltokban. Mivel minden drágább volt a hazainál, beértem egy szintén drága, de itthon beszerezhetetlen könyv megvásárlásával.
Következő nap ismét nyári napra virradtunk. A Mont Blanc gerincét csak néhol szegélyezték felhőfoltok. Egy nappal korábban a csúcsra indulni, vagy egy napot a Gouter házban pluszban végigunatkozni ... ennyiben ura az időjárás szeszélye a csúcsmászásnak. Mi mindenesetre egy vidám levezető túrával szándékoztuk kihasználni a jó időt.
Az Argentiére feletti parkolóból indultunk a Chamonix völgy másik oldalán található hegyekre. Az út erdős szakasza árnyékkal és temérdek áfonyával kedveskedett. A növényzet fokozatos csökkenése után a sziklák vették át az uralmat a tájképben, és csodálatos látkép tárult elénk a Mont Blanc vonulatáról. A sziklacsúcok tömege és a Mer de Glace - mintha a képeslapok elevenedtek volna meg egyszerre (vagyishogy valóban elevenek voltak). Az út elvezetett egy végignittezett gránittüske mellett, nagy bánatunkra azonban kötelet és mászócuccot nem hoztunk így csak elképzeltük magunkat a fényképen, ahogy a tenyérnyi tetőn egyensúlyozunk. Néhány vaslétrás szakaszon gyönyörködtünk három amerikai lány fenekében, majd elhagyva őket csodálatunk tárgya ismét a természet lett. A tervezett végcélhoz érve a Lac Blanc melletti menedékház teraszáról csodálhattuk meg a Bossons gleccsert és a Mont Blanc csúcsát is. Bohóckodtunk még egy darabig a tó körül, majd az ösvényeken lebattyogtunk vissza az autóhoz.
Az éjszakát a parkolóban töltöttük, majd másnap indultunk hazafelé. Gondoltuk, hogy kultúrista módjára alulról megszemléljük a Matterhornt, azonban Svájcban ez is pénzbe kerül (vagy két óra gyaloglásba). Így maradt a többi hegy látványa, amelyek így számunkra névtelenül is élményt nyújtottak.