[Navigáció az oldalaimon]
Európa > Hazánk környéke > Magas-Tátra
Rysy megmászás, 1999 augusztus

Előzmények

Régi tervem volt egy túra a Magas-Tátrában, de valahogy mindig elnapolódott, vagy más túracélok lettek kijelölve. Így a "tátrás" sztorizásokhoz csak térképészeti ismereteimet tudtam hozzátenni, lévén egyetlen emlékem a Tátráról egy családi kirándulás, ahol csak a Kőpataki-tó körüli sűrű köd maradt meg ködös emlékként.

Rysy (Tengerszem-csúcs)

A Venedigerre tervezett túránk egyre csak tolódott mindenféle elfoglaltságok miatt, ezért hétvégi programnak egy Magas-Tátra túrát irányoztam elő Ági barátnőmmel. Ági utoljára az olasz vulkánokon túrázott komolyabban, így eléggé hezitáltam a túracélt illetően. A "könnyű" program a Studená dolina körtúra lett volna, végül mégiscsak a Rysy megmászása mellett döntöttem.
Délben indultunk a Strbske Plesoból (Csorba-tó), s mikor már harmadszor álltunk meg pihenni és enni tíz perc séta után, kezdtem lemondani a csúcsról. Aztán szerencsére később nem ez lett a trend, így a táblákon feltüntetett időn belül sikerült a Poprádi-tóhoz érni. Innen már a magasabb gerincek és csúcsok is kitűnően látszottak, és a kissé felhős idő sem szegte kedvét annak a sok túrázónak akikkel találkoztunk. Hamarosan elértük a Zabie Plesá tengerszemeket, ahonnan meredeken vezetett tovább felfele az út. A beharangozott láncos szakasz sem volt egyáltalán veszélyes (hóban és esőben persze más a felállás), csak mint általában eléggé összejött a tömeg. A menedékház alatti völgybe felkapaszkodva két lehetőség maradt - az olvadt hólejtő, vagy egy sziklás kerülő. Mi ez utóbbit választva néhol ülve harántozva az áthajló sziklák alatt száraz lábbal, de a lecsöpögő víz miatt annál nedvesebb fejjel érkeztünk meg a Chata pod Rysmy házhoz. Itt főztünk magunknak néhány finomságot, miközben élőzene szórakoztatott (helyi mászónóták, plusz Pink Floyd:The Wall átirat stb.).

Ezután indultunk a csúcsra kettesben, mivel az összegyűlt felhők miatt már mindenki inkább lefele ment. Egy ideig tartotta magát a lapos kövekből kiépített sztráda, melyet később kőember tömegek vettek körül, aztán az út átváltott a szokásos hegyi ösvénybe. A csúcson a kilátás eléggé korlátozott volt a felhők miatt, de így is megtekinthettem a lengyel oldali sziklafalat, ahol Tadek Piotrowski pályafutása kezdődött (később első téli megmászások az Alpokban, Norvégiában, majd a halálos baleset a K2-ről lejövet az elvesztett hágóvas miatt). A Lenin emléktáblát sem leltem meg (igen-igen, Iljics is meghágta a Rysyt), így maradt a csúcsfotó, majd a lemenet a házhoz.
Hétre érkeztünk vissza, majd rövid kajálás után a szállásról kezdtem érdeklődni.
- Hát csak az étkezőben van hely - jött a tört angolságú válasz.
- Nem gond.
- De itt még lesz húsz ember.
Körbenéztem, csak lesz valami padon vagy asztalon hely.
- Nem gond, megoldjuk.
- De ez a sok ember itt hajnal négyig fog énekelni, meg inni...
Na pont egy ilyen Dzsemboriba kellett becsöppenni. Nem volt mit tenni, indultunk lefelé. Közben ránksötétedett, így lámpafényben este tízre érkeztünk meg a kocsihoz. Egy helyi szállóban éjszakáztunk (kevésbé igényesek és jómódúak számára a Popradska Pleso elektricska-megálló jelenthet alternatívát), másnap pedig egy selmecbányai kultúrprogram után hazamentünk.

Az oldal képeiről (jobb gomb segítségével tekinthetőek meg nagyobb méretben) :
- A Zabie Plesá tengerszemei előtt feszítek
- A tengerszemek feletti szakasz
- Látkép a csúcsról