[Navigáció az oldalaimon]

Galéria > Dachstein II. - Herr Johann és társai

2002 augusztusa ismét a Dachsteinben talált. Ekkor Béla barátommal a déli fal 'Der Johann' klettersteigjét vállaltuk be, majd a keleti normál úton felmentünk magára a főcsúcsra is, plusz egy kis sétafikával fejeltük meg a hétvégét. Képeinkből látható itt néhány darab.
Bővebb beszámoló itt.

A szokásos péntek esti autókázás után ezúttal egy kempingben szálltunk meg Ramsauban. Néhány szlovén már hajnalban elkezdett zörögni, ezért mi is korán keltünk - a képen Béla konyhaművészkedik, háttérben a hegy.

Kocsival a fizus úton felmentünk a felvonóállomásig, onnan gyalog a Dachsteinsüdwandhüttéig. A háztól már jól látszott következő óráink terepe. Az utat nagyjából felkarcoltam a képre.

Egy alámosott firnkupac belsejében gyalogoltunk át egy szakaszon, hogy némi egzotikumot vigyünk a beszállásba...

... ami azért nem egy szimpla vasárnapi séta. UIAA II-es mészkőfal vitt egy emelettel feljebb.

Némi séta, majd egy meredek morénalejtőről indul az út. Mi még szabadon felkapaszkodtunk egy sziklás placcra, ahol beöltöztünk. A tulajdonképpeni fal kb. a pirosruhás koma fejénél kezdődik egy zaccos áthajlással, majd jobbra fel átlóban a nagy rámpán.

A rámpa végén egy lazább és laposabb rész jött, itt közeli szemtanúi lehettünk, ahogy egy balasetet szenvedett kollegát mentenek le helikopterrel.

Megint egy sima fal telelőve szögekkel tör merészen az égbe.

És a másik dimenzió - egy kis űr Béla alatt ugyanitt.

Az út vége felé már enyhébb lejtésű és tagoltabb a szikla. Itt már nemcsak lógunk a szeren.

Végül az út a Seethaler hütte melletti sziklateraszra lyukad ki. Az utolsó métereken egy szellős párkányon tesztelhetjük tovább tériszonyra való hajlamunkat.

Egy kis evés-ivás a ház mellett majd fáradtságunkon tútéve magunkat folytatjuk a Hoher Dachstein csúcsa felé. Egy rövid hótaposás után futunk bele a keleti gerinc letörésébe, ahonnan egy lightosabb klettersteig vezet a csúcsra.

A drótkötelek az előcsúcsra vezetnek, majd tovább egy traverzban a sziklafal közepén leledző hófoltig. Ide egyébként a gleccserről közvetlenül is felmásztak páran, és folytatták a közös úton a csúcsig.

Itt stílust vált a mesterséges terep, a drótkötelet fémből hajlított 'létrafokok' váltják fel...

... melynek végén ott a csúcs. Nemcsak mi, de egy felhő is ráült éppen ezért a bámészkodás elmaradt, be kellett érnünk a csúcssörrel meg a fényképezkedéssel.

Lefele ugyanezen az úton jutottunk le, majd az 5:20-as utolsó felvonó helyett 3 óra további sétát vállaltunk be a Guttenberg házig. Még egy pillantás a csúcstömbre, ahol most persze már nincsenek felhők.

Aztán ez a séta egy pokoljárássá vált. A várt sima terep helyett egy kőbánya jött 3x100m emelkedővel, ami fáradtan, a sötétedéssel és egy várható záporral a nyakunkban, nem emelte túlzottan a hangulatunkat. Szerencsére csak egy kis eső kapott el minket, és a zápor már a Guttenberg házban ért, ahol kényelmetlen helyen, brutális hálótársak társaságában, de legalább drágán tölthettük el az estét.

A következő nap még éreztük tagjainkban az előzőt, ezért a képen látható ferrátás gerinctúra helyett, maradtunk a turistaúton.

Az Edelgriesshöhe elágazójából a völgy felé vettük az irányt, melyet még beborított a reggeli felhőtakaró.

A lefelé vezető út még odatesz a bakancsnak, meg az ízületeknek, de hát ez a szép a magashegyi túrázásban. Háttérben a Koppenkarstein tetején levő hatalmas napelemtábla szívja egykedvűen a délelőtti fotonokat.