Make your own free website on Tripod.com

[Navigáció az oldalaimon]

Galéria > Monte Rosa


99 nyarán túráztunk egyet Bóna gringóval a Rosa olasz oldalán. Az oldal egy kis válogatás barátom fotóiból.

Gondoltuk kiépítünk egy tábort a magasban, hogy onnan járjuk be a négyezreseket, és hágunk fel a Dufour csúcsra is.
Nagy tervek - nagy hátizsákok. Többek között még a felakasztott sisakomban is egy fürt banán lapul.

Ez már a Gressoney völgyből felvezető sétaút. Na ja, hogy nem felvonózunk egy métert se ! Mindenesetre több bocival futunk össze, mint mászóval.

Ez a póz azért határozottan jobban esett, mint a kutyagolás a nagy batyukkal.

Késő délutánra 2900m környékén megállapodtunk a táborhelyben. Füves placc, patak, panoráma.

Bóna gringó veri fel sátrunkat.

Másnap. Az időjárás baljós fordulatot vesz, ideje magunkra kapni néhány plusz ruhadarabot.

Egy kisebb havas átkelő után Tátrai környezetben találjuk magunkat. A nagy sziklatömbök fölött már mutatja magát a Mantova ház.

Táborozni nincs humorunk, a házat választjuk éjszakára. Hajnalban már csak a friss hólepel idézi a megelőző napi ítéletidőt.

Nappalra már minden OK az égiekkel, át- s felkapaszkodunk a gleccseren és a Gnifetti ház feletti sziklák mellett beindul a téglagyártás. A 3600 méteres magasság hatására a tüdőm gyorsabban dolgozik, mint a kezeim. A horizonton a Mont Blanc fehérlik.

Kész a mű! Sátor körkörös védelemmel. Be is cuccolunk gyorsan aztán irány a hegy!

Egy hosszabb pihenő a nyeregben. Hátul két négyezres: a Balmenhorn és a Schwarzhorn.

A Vincent 4215m-es csúcsrára érve már végképp ki vagyok pukkanva. Mögöttem a Lyskamm meredezik, még hátrébb a Castor meg a Pollux. Ez a négyezresgyűjtők Mekkája.

Bóna barátom valamivel stabilabban áll, mint én ülök.

A lemenetel már végre nyaralás, hát még utána a kis tábori főzőcske.

Magashegyi sátorépítők leshetnek el pár műhelytitkot. De tényleg, csodájára jártak kis lakunknak.

Másnap volt még egy próbálkozás, de ez már végleg sok volt. A hágóig mentem, társam jobb híján onnan tovább a Balmenhornra.
Aztán ismét egy új nap, ezúttal a rossz idő tartósnak bizonyul, akárcsak a hegyibetegségem. Tervek alulteljesítve, beugrok a hágóvasba és irány a völgy.

Még egy pillantás visszafelé a Mantova háztól. A baloldali szikla végében megboldogult táborhelyünk, a nagy komor tömb pedig a Vincent Piramide.

Újra a parkolóban, a kockás zászló lecsap ...

... majd másodiknak én is beesek félóra múlva, de legalább elkapott az eső.