Még 97-ben futottunk bele egy whiteoutba a Venedigeren, mikor a ködben szikrázó fény annyira elvakított, hogy néhány méteres volt a a látótávolság, a havat pedig lehetetlenség volt megkülönböztetni a levegőtől. Akkor nem volt nálunk GPS, sem később a Glockneren, mikor egy hirtelen jött vihar tette lehetetlenné a navigálást. Később persze mikor megvettem az eTrex Summitot nem jött ilyen szituáció, és csak egy jó játékszer volt a GPS a túráimon. Egészen 2001 októberéig.
A történet röviden (hosszabb beszámoló itt.):
A helyszín ismét a Venediger, a Matreier Tauernhaus felől sétáltunk fel a Neue Prager házig (2796m), ahonnan másnap hezitáltunk a csúcsmászással az időjárás miatt, végül délben indultunk neki. A népszerű úton most csak magunk voltunk, és el is tévedtünk rögtön az első szakaszon, újabb értékes időt veszítve (1). A gleccserre kiérvén nemsokára egy hosszan húzódó nagy hasadékot kereszteztünk egy pár méter széles hóhídon (2) majd 500 méter után egy hasonlót (3). Lassú tempóban végül felértünk a Grossvenediger 3667m magas csúcsára (4). Hat óra körül indultunk vissza, s mivel biztosak voltunk, hogy ránkesteledik, nyomunkat követve rohantunk lefele - GPS-em itt nem volt bekapcsolva. A nyomokat keresve egyik társam térdig beszakadt egy hóval betakart hasadékba (5), ami egy figyelmeztető jel volt arra nézve, hogy vagy a gleccseren éjszakázunk, vagy kockázatos körülmények között tovább bolyongunk. És itt jön be a technika - a GPS-t bekapcsolva pozíciónk vagy 200m-re tűnt fel a feljöveti útvonalunkról rögzített tracktől. Igazi akadályt a két nagy hasadék jelentett, de a műholdas navigáció segítségével könnyen rátaláltunk az átkelési pontra, ahonnan már a nyomainkat követve keltünk át a gleccseren. Szerencsére a hóval betakart sziklarengetegben a házhoz vezető ösvényt is megleltük, így ha fáradtan is, de nyugodt körülmények között megvacsorázhattunk és lepihenhettünk.
 |
A Fugawiban ábrázolt fel (kék), és lemeneti (lila) útvonal. A számok az eseményeket jelölik. |
A 'Fugawi' programmal menedékházak koordinátái, és a csúcson felvett koordináta alapján bekalibráltam a szkennelt 1:25000-es térképemet, amiről a grafikus tracklog készült.
A 'szőröktől' és 'tüskéktől' megszabadítva a trackeket nagyjából nyomonkövethető a túra útvonala, a mért magasságértékek is néhány méteres hibát mutatnak csak, ami az ilyen célú felhasználások esetében elhanyagolható.