Dolomitok
Másnap mászás és fürdés után indultunk tovább a néhány héttel korábban megismert Tofana
alatti parkolóba.
Következő napra egy olyan utat választottunk ki amelynek csak a csúcsszakasza biztosított,
így a három klettersteig-felszereléssel egy váltással mászhatja meg mindenki a csúcsot.
Ez az Averau lett volna, azonban a Cinque Torrihoz felérve a csapat nagyobbik része inkább
a Cortinai bevásárlást, így a lemenetelt preferálta. Marcival egy hosszabb lemeneteli utat
választva trekkingeltünk még egy darabig a dolomitsziklák között.
Cseke és Paul elindult hazafelé, Bóna Gabibával estére sátrastul felvonult a nyeregbe,
hogy másnap felmásszanak a Tofana di Rosesra, Marci és én pedig reggel vágtunk neki a
már bejárt ösvénynek, hogy sziklázzunk egyet a Cinque Torrin. Az esti zápor és a
délelőtti szeles idő miatt a hőmérséklet lecsökkent. A napsütötte, könnyű útvonalakat
belepték a mászók, a körülbelül száz méteres dolomittoronyal így először az árnyékos
oldaloldalon kísérleteztünk. A hideg, és a zsíros fogások miatt inkább visszaereszkedtünk
és mégiscsak a déli oldalon próbálkoztunk. Az V nehézségűnek indult nittelt út egy kötélhossz
után átváltott egy szűz III-ba. Másodmászóként sikerült nehézségek nélkül feljutnom a
tetőre. Sajnos a csúcskereszt a néhány méterrel magasabb másik torony tetején volt, de
ezzel nem értem rá törődni, inkább engedtem az erős szél suggalta gyors ereszkedés
gondolatának. A póló-rövidnadrág viselet nem kedvezett az ereszkedőútvonal tájolásának,
amely természetesen az északi oldalon volt.
Közben Bónáék 5 óra alatt megmászták a Tofa di Rosest a csúcs környékén jéghártyával
borított sziklákon. Az estét még kedves táborhelyünkön töltöttük és másnap indultunk
hazafelé.
Az oldal képeiről (jobb gomb segítségével tekinthetőek meg
nagyobb méretben) :
- Panoráma táborhelyünkről. Arco, Garda-tó, szansájn
- Lábam, Cseke ereszkedik, olajfaliget, autóink, Arco, Garda-tó, ujjam