Make your own free website on Tripod.com

[Navigáció az oldalaimon]
Európa > Alpok > Dolomitok
Arco, Cinque Torri sziklamászások, 1998 augusztus

Előzmények

A történet onnan folytatódik, hogy az időjárás szeszélye folytán távozásra bírva a csúcsmászás örömével szívünkben távozunk a Mont Blanctól, célba véve Arcot, ami ugyan nem a Dolomitok része, azért mégis bezsúfoltam ebbe a fejezetbe.

Arco

Késő délutánra megérkeztünk Arcoba, ebbe a Garda-tótól északra elhelyezkedő kisvárosba. Marci javaslatára a falu szélén található reibungos mészkőtáblák aljában vertük fel táborunkat. A megközelítés annyiban volt problémás, hogy a szűk utcákon néhol tényleg csak centiméternyi hely maradt a behajtott tükrök mellett. A békés táborhely, az élvezetes mászások (80m hosszú nittelt III-V reibungutak), és a Garda-tó látképe az őt körülölelő hegyekkel, viszont megérte a rutinozással járó izgalmakat.

Garda-tó Arco sziklafalain

Dolomitok

Másnap mászás és fürdés után indultunk tovább a néhány héttel korábban megismert Tofana alatti parkolóba.
Következő napra egy olyan utat választottunk ki amelynek csak a csúcsszakasza biztosított, így a három klettersteig-felszereléssel egy váltással mászhatja meg mindenki a csúcsot. Ez az Averau lett volna, azonban a Cinque Torrihoz felérve a csapat nagyobbik része inkább a Cortinai bevásárlást, így a lemenetelt preferálta. Marcival egy hosszabb lemeneteli utat választva trekkingeltünk még egy darabig a dolomitsziklák között.
Cseke és Paul elindult hazafelé, Bóna Gabibával estére sátrastul felvonult a nyeregbe, hogy másnap felmásszanak a Tofana di Rosesra, Marci és én pedig reggel vágtunk neki a már bejárt ösvénynek, hogy sziklázzunk egyet a Cinque Torrin. Az esti zápor és a délelőtti szeles idő miatt a hőmérséklet lecsökkent. A napsütötte, könnyű útvonalakat belepték a mászók, a körülbelül száz méteres dolomittoronyal így először az árnyékos oldaloldalon kísérleteztünk. A hideg, és a zsíros fogások miatt inkább visszaereszkedtünk és mégiscsak a déli oldalon próbálkoztunk. Az V nehézségűnek indult nittelt út egy kötélhossz után átváltott egy szűz III-ba. Másodmászóként sikerült nehézségek nélkül feljutnom a tetőre. Sajnos a csúcskereszt a néhány méterrel magasabb másik torony tetején volt, de ezzel nem értem rá törődni, inkább engedtem az erős szél suggalta gyors ereszkedés gondolatának. A póló-rövidnadrág viselet nem kedvezett az ereszkedőútvonal tájolásának, amely természetesen az északi oldalon volt.
Közben Bónáék 5 óra alatt megmászták a Tofa di Rosest a csúcs környékén jéghártyával borított sziklákon. Az estét még kedves táborhelyünkön töltöttük és másnap indultunk hazafelé.

Az oldal képeiről (jobb gomb segítségével tekinthetőek meg nagyobb méretben) :
- Panoráma táborhelyünkről. Arco, Garda-tó, szansájn
- Lábam, Cseke ereszkedik, olajfaliget, autóink, Arco, Garda-tó, ujjam