A kolostorhoz érve gyorsan betoltunk egy sört a saját, és egy tejeskávét a helyi szokásoknak
megfelelően. A kozmopolita aktus után kibetonozott lépcsős úton tovább, ami aztán barátságosabb
hegyi ösvénnyé formálódott. Kisvártatva jobbra vévén az irányt egy kevésbé kitaposott ösvényen
értük el napi célunkat a Sant Benet templomot, amelyet laza fiatalok szállóvá formáztak át.
A 350 pesó fedezte a négy fal+tető komfortját, plusz a szerencsésebbeknek még matrac is
jutott, de látszólag azok sem bánkódtak, akik a faasztalok alatt tértek nyugovóra. Mivel legalább
tizenöt hippikorszakot idéző külsővel megáldott fiatal járkált fel s alá az otthoniak semmivel
sem összehasonlítható nyugalmával, végül a pult mögött tíz percet eltöltőt tiszteltük meg azzal,
hogy szállásigényünket lerendezzük vele.
A többhónapos nem mászás után (a kifejezés nem azonos a nemmászással, ami a
kőkeménymászással ellentétben max egy kötélhosszos utat jelent) kezdetnek a templom
melletti, megfelelően gyenge 30m-es kúpot néztük ki, amit meg is másztunk öt perc (+ fél óra
előkészület) után. A polárzsebben felvitt sör elfogyaszása már az ereszkedés utánra maradt,
ugyanis az idő meglehetősen cudarrá vált. A további kilátások reménytelensége miatt egy
sétát javasoltam a gubbasztás helyett, így a cuccot hátrahagyva bolyongtunk, és a kalauzt
vadul lapozgatva, széles mozdulatokkal a sziklákra mutogatva polemizáltunk. Aztán váratlanul
kitisztult az idő, úgyhogy vissza a cuccért, majd nekivágtunk egy ösvény menti útnak.
Nagy arccal bevállaltam az elölmászást, amit aztán sűrűn bántam, kivált egy enyhe de makacs
sziklahas alatt, méterekre egy csatornabádogból egy 30 éve rozsduló csavarra applikált
nitt-tákolmány felett. Repedések híján azonban ezek voltak a biztosítási pontok, a
kiszögelléseket pedig helyenként a betonszerű kőzetbe részben beágyazódó kavicsok
jelentették. Amit érdemes magunkkal vinni, az pár bovdenes ék, amelyeket minimálkoncepciós
köztesnek a falból kilógó csavarfejekre lehet akasztani, valamint ajánlott a félkötél használata
a standtávolságok, és láncszemnagyságok miatt.
Közben besötétedett és így visszatértünk a házhoz, ahol a vegyes és kellőképpen laza társaság
ellenére éjfélkor fekvés volt.
Másnap a mindent beborító felhők ellenére célba vettük a völgy túloldalán található
kúpot, hogy megnyomjunk egy ötkötélhosszas utat. Odaérve erről azonban mégis letettünk az
idő kérlelhetetlen volta miatt, és egy rövid túra keretében visszakanyarodtunk a kolostorhoz,
majd a kultúrprogram és egy szerencsétlen térdszalaghúzódásom után - ez utóbbi miatt
nagy morgások közepette - visszagyalogoltunk az állomásra.
A túráról amatőrfilm készült, amely alighanem a leggyalázatosabb darabja a "Gringos ..."
sorozatnak, de talán egyszer öszevágom a fél percnyi érdekes részt.
Az oldal képeiről (jobb gomb segítségével tekinthetőek meg nagyobb méretben) :
- Egy festői ösvény
- A kolostor
- A Sant Benet templom/szálló
- Egy másik tipikus kép a helyszínről.